1. fejezet - Maga, az ördög

Már minden készen állt és lassan el kellett indulnom az ismeretlenbe, és egy ideig teljesen más embernek kellett lennem.

Akik tudtak az akcióról - nem voltak sokan - , folytonosan kérdezgették, hogy felkészültem-e és hogy készen állok-e, amire én meg  állandóan csak egy  igennel feleltem. 

De vajon fel lehete-e készülni az ismertelnre? Vajon fel lehet-e készülni a váratlanra, amire életünkben még csak nem is gondoltunk. El lehet-e fogadni, olyan szörnyűségeket, amikről mi nem hittük, hogy lézetnek, vagy ha hittük is, sose tapasztaltuk?

Én azt mondom, nem tudunk felkészülni az ilyesmire, és ha ezek megtörténtek velünk, már nem tudjuk magunkat tartani az eredeti tervhez, rögtönözni kell, okosnak kell lenni, kizárni az érzelmeket, feladni elveinket, és folyamatosan kitűzött célunkra gondolni. Csak úgy élhetjük túl, remélve, hogy ha innen kikerülünk, még ugyanazok az emberek maradunk, mint, aki bement oda, vagyis betért a pokol előszobájába.

Azon a napon már senkivel sem akartam találkozni barátaim és kollégáim közül, mert úgy éreztem nekem így könnyebb, könnyebben átszellemülök. Igaz, nem is sokan tudták, hogy éppen beépülni készülök a maffiába még a kollégák közül sem,  a barátaimnak pedig azt mondtam üdülni indulok pár rendőr kollégámmal, hiszen nem akartam nyomokat hagyni magam után, és főleg nem bajba keverni őket.

Tulajdonképpen örültem, hiszen mióta Ashton elment tőlem, azóta erre a napra várok. Két szempontból is szerencsés voltam: tudtam, hogy az ügy végére lakat alá rakunk pár nyavalyás bűnözőt és végre magam mellett tudhatom majd a bátyámat. Ez utóbbi érdekelt igazán.

Megfürödtem, hajat mostam, majd miután megtörölköztem, hajamat begöndörítve és szétengedve szárítottam meg. Utána felvettem egy...olyan ruhát, amit nem hittem, hogy valaha fel kell vennem mások előtt - szinte mindenem ki volt belőle - , és magamhoz képest eszméletlenül sok sminket kentem magamra, hiszen vérbeli táncosnőnek kellett kinéznem, nem csak kinéznem, most még magammal is el kellett hitetnem, hogy az vagyok, hiszen ezeket az embereket nem volt könnyű megtéveszteni. Úgy néztem ki, mint egy kurva, szóval valószínűleg megfelelek majd nekik.

Mikor úgy éreztem, elkészültem, felvettem a retikülöm, természetesen tele hamis papírokkal, hívtam magamnak egy taxit és megindultam a King's Casino and Nightclub felé.

A felirat, habár még nem volt itt a nyitás ideje, már pirosan és feketén villogott, mint valami pokol tüzében izzó ördögi szempár, ami egyszerre figyelmeztetné a jó embereket, hogy ne merészkedjenek be oda, de egyben hívogatná is be a züllött, romlott embereket.

A taxit kifizetve azonnal a kamerákkal ellátott vasrácsos ajtó, vagyis a bejárat elé álltam. A csengő megnyomása után pár percig vártam, majd a központi zár nemsokára egy kattanással kinyílt és két szétdobott állat biztonsági őr jött ki elém.

Természetesen megmotoztak és a táskámba is belenéztek, de nem találhattak semmit, hiszen sem fegyver, sem lehallgatókészülék nem volt nálam, még nem.

Mikor rendben találtak mindent, bevezettek az egyik clubhelyiségbe és azt mondták várjak,  amíg nem szólnak és én persze úgy is tettem, játszottam a buta kislányt, a szerencsétlent, akinek mindennél nagyobb szüksége van erre a munkára, habár tulajdonképpen ez igaz is volt, jelenleg semmi sem volt fontosabb.

Egy idő után leültem a pult mellé miközben egy fekete hajú lány tevékenykedett a sankban, de látszott, hogy messze még a nyitási idő.

Tudtam, hogy ezt a helyet az utóbbi időben a két orosz iker vezeti, de azt senki sem tudta, hogy pontosan hogy néznek ki, mert több kép is szerepel róluk a rendőrségi nyílvántartásban.

Azt is tudtuk a szervezetükről, hogy a mostani keresztapa éppen kórházban fekszik és most választottak új vezetőt, de azt még senki sem tudta, hogy ki az. Ez kicsit keresztbe húzta számításainkat, mert az előzőről, Igorról sok anyagot gyűjtöttem az utóbbi hónapokban, de azért így is belevágtam.

Aztán egyszer csak hangos, fájdalmas ordításra lettem figyelmes, majd kinyílt egy bőrrel bevont ajtó és egy fiatalabb pasas jött ki onnan. Az orrából vér tódult, melyről láttam, hogy el van törve, szemei bedagadva és fején egy csomó lila-kék folt volt található.

Együtt érzőn néztem rá, habár már láttam sok ilyet, most mégis dühítettt, hogy nem tudok neki segíteni.

 - Ha felvételre jöttél, ez nem a te napod. - fordult felém felvont szemöldökkel hirtelen a fekete hajú tőlem is fiatalabb lány, akiről később kiderült, hogy Anna a neve. Anna már 15 éves kora óta itt dolgozik és nem csak táncosnő, de emellett pincérkedik is, hiszen már megbíznak annyira benne, hogy pénzzel is foglalkozzon.

  - Ma Ő veszi fel az új munkásokat és egyáltalán nincs jó kedvében. - folytatta a lány mielőtt én megszólalhattam volna és az ő szó kiejtésekor arca vészjóslóvá vált.

 - Nem hinném, hogy felvesz téged, hacsak nem rúddal a lábaid közt születtél. - mondta miközben végigmért, de álltam a tekintetét. Nem mondom, hogy nem zavartak a szavai, hiszen így is bizonytalan voltam, mert még sohasem táncoltam clubtulaj előtt, de igyekeztem ezt a bizonytalanságot leplezni.

 - Á, értem. Azért megpróbálom, ha már eljöttem. - feleltem neki se nem félénken, se nem undokul, inkább amolyan tényközlő stílusban.

Nemsokára ismét megjelent a két nagydarab pasi közül az egyik és intett nekem, hogy tartsak vele, mire én felpattantam a székről és utána eredtem.

Engem is a sötétbarna bőrajtóhoz vezetett, aztán elég hidegen közölte velem, hogy bemehetek, amire én is csak bólintottam, aztán óvatos léptekkel megindultam befelé a terembe.

 - Jó napot. Én a táncosnői állásra jöttem és a nevem... - kezdtem rögtön bele e bemutatkozásba, amikor megláttam a nekem háttal álló férit, aki úgy tűnt, éppen kezét törölgeti egy fehér zsebkendőbe.

 - Ccsssssssssssss! - csitított le hirtelen jó hangosan, majd amikor felém fordult láttam, hogy éppen vért törölget le a kezéről, de amikor ezt észrevettem, azonnal inkább arcára néztem, amitől meg kicsit zavarba jöttem, úgy nézett rám.

 - Te azért vagy itt, hogy táncolj nekem és nem azért, hogy csevegjünk. - mondta lenézően, majd feltűnően, mohó képpel nézett végig testemen. Nézése olyan volt, mintha maga az ördög vetett volna szemet rám, és ettől még én is megijedtem, pedig már találkoztam pár bűnözővel és gyilkossal életem során.

 - Szóval indulás fel a pódiumra és mutasd, mit tudsz! - mondta utasító hangon, s közben belevetette magát a színpaddal szembeni bőrfotelbe és komor, mégis várakozó tekintettel nézett engem, szinte felfalt tekintetével.

Mély levegőket vettem, ahogy haladtam felfelé, mert nagyon ideges voltam. Mikor már fent voltam, akkor láttam, hogy ez a szoba tulajdonképpen valami magánhelyiség vagy VIP-szoba lehet, ahová csak pár ember fér be, gondolom, privát bulikat tartanak itt. Volt benne pár bőrfotel és kanapé, pár asztal és szék, billiárd asztal, kártyaasztal és persze bárszekrény.

Aztán egyszer csak megszólalt a zene, amire megrezzentem, de amikor ránéztem a férfire, láttam rajta, hogy igen türelmetlen és megfogtam a rudat és táncolni kezdtem. Minden beleadtam, hiszen rohadtul akartam ezt a munkát. Állítólag nem is voltam benne rossz, mert megvolt hozzá a testalkatom - kivéve a magasságom - , legalább is a tánctanár, akihez pár hónapig jártam, ezt mondta.

Szóval, amíg a zene tartott, teljesen átszellemülve átadtam magamat a zenének, igyekeztem a legjobban kihozni magamból: próbáltam csábító és erotikus lenni, de egyben elérhetetlen is, nem pedig könnyen kapható kurva képét lefesteni- ezt is a tánctanárnő tanácsolta. Közben a férfit is figyeltem, hiszen arra is felhívták a figyelmemet, hogy minden egyes férfinek, aki engem néz, azt kell hinnie, hogy csak neki táncolok, hogy ezeket a mozdulatokat még nem csináltam, hanem csakis neki szólnak.

Mikor véget ért a zene, ránéztem, de arcáról nem tudtam leolvasni semmit. Később pedig csak ráncolt homlokkal nézett rám, amiből és arra következtettem, hogy biztosan nem tetszett neki a táncom. Végül aztán kezével, szó nélkül intett nekem, hogy jöjjek le és menjek oda hozzá, én pedig bizonytalan léptekkel, de tettem, amit mondott.

Mikor elé értem, ő is felállt és megindult felém, én meg csak ekkor vettem észre, hogy nem csak ő áll, hanem odalent is ez a helyzet nála, hiszen szövetnadrágján teljesen kidudorodott látszott férfiassága, mire én nagyot nyeltem és elkaptam onnan tekintettemet.

  - Fel vagy véve. -  mondta komoran, mire én megkönnyebbültem sóhajtottam fel, de nem kellett volna, hiszen még nem volt vége a felvételinek.

- Most már csak egyetlen egy próba van hátra, és ha megfelelsz akkor maradsz. - tette gyorsan hozzá előző mondatához és rám kacsintott, de az  a kacsintás cseppet sem volt huncut vagy pajkos, inkább ismét vészjósló és félelmet keltő. Utána hirtelen felkapott derekamnál fogva és felrakott az egyik asztalra, ő pedig szorosan elém áll. Nekem csak ekkor esett le, hogy ő válójában meg akar dugni engem.

 - Nem...,erről nem volt szó... - mondtam tiltakozva és ijedtem, s közben kerültem is tekintetét.

Hallottam, hogy ideges és mérgesen sóhajt fel, majd igen durván megfogta az állam és maga felé fordította fejem, hogy a szemembe nézhessen.

 - Ide figyelj: az első és legfontosabb szabály, hogy nekem soha nem mondhatsz nemet, ha itt akarsz dolgozni! Megértetted? - kérdezte vadul, egészen arcomba hajolva miközben megszorította az állam.

Szívem szerint bemostam volna neki egyet, vagy legalább tökön rúgtam volna, és már majdnem meg is tettem, de ekkor felvillant előttem a bátyám képe, akihez már oly közel vagyok és képtelen voltam elszalasztani ezt a lehetőséget. Ezért csak kedvetlenül bólintottam egyet hideg szemeibe nézve.

 - Helyes. - mondta önelégülten, majd elengedte az arcom és szinte azonnal oldott párat fűzőmön, hogy melleimhez férjen és azokat fogdoshassa, aztán ajkaival nyakamra, végül dekoltázsomra tapadt.

Kirázott a hideg az érintésétől, de behunytam a szemem és összeszorítottam ajkaimat, hogy ne látszódjon rajtam az undor.

Nem sokat teketóriázott, mert utána gyorsan feltolta a szoknyám, majd egyetlen rántással letépte a bugyimat, mire én összerezzentem, de nem szóltam semmit. Ujjaival nőiességemnél matatott és először az egész területet simogatta, utána viszont kitapintotta csiklómat és gyorsan mozgatni kezdte rajta ujját, gondolom, hogy mielőbb benedvesedjek.

Akármennyire is nem akartam, éreztem, hogy jól esik, amit tesz és testem szinte beleborzongott, ahogy ujjaival megduzzadt clitoris-omon játszadozott.

Nem sokra rá, hüvelyembe dugta ujját és mozgatni kezdte bennem azt, azt is jó gyorsan tette. Aztán már végképp nem húzva az időt, kicipzározta nadgárját, majd letolta azt és gatyáját is, majd durván belém hatolt méretes péniszével.

Nem voltam már szűz, de nem is szexeltem sokat. Igaz, nem fájt, ahogy mozgott bennem, de azért igen szűk voltam. Neki viszont ez nagyon tetszhetett, mert hirtelen zilálni kezdett, mint egy ló.

Egy ideig normál tempóban mozgott, s közben néha combomat, néha meg fenekemet markolta erősen, olykor állatiasan felnyögve, de főként lihegve, aztán viszont begyorsított és láttam, hogy teljesen az élvezetére koncentrál. Ismét becsuktatm szememt és vállaiba kapaszkodtam, és közben csak azt vártam, hogy mikor fejezi már be ez a állat, hogy mikor szabadulhatok innen.

Nem is sok kellett hozzá, mire éreztem, hogy olyan gyorsan mozog bennem, ahogy tud, majd még egyszer párat lök bennem, jó erősen megszorítva fenekem, majd kihúzza belőlem péniszét és combomra élvez elegedett nyögések közben.

Mikor teste már nem rángott, egy ideig csak szemembe nézett és most pár pilalnatig olyan furcsa volt a nézése, mintha mondani akarna nekem valamit, ami nem bántó vagy parancsoló, de végül mégsem mondott ilyet és ez az emberi tekintett is visszaváltott ördögire.

 - Ez jól esett. - mondta egy nagy levegőt véve miközben felhúzta és becsatolta nadrágját.

 - Holnap este 10-kor kezdesz, de már 8-kor legyél itt! - mondta hidegen, aztán a cigarettás dobozáért nyúlt és rágyújtott.

 - Most pedig elmehetsz lezuhanyozni, vagy amit akarsz. Ma már nincs rád szükségem. - ezek a rideg szavak voltak utolsó szavai hozzám és innentől már rám se nézett, hátttal ált nekem, vagyis a bárpult felé indult.

- Rendben. - feleltem halkan és leplezve undoromat iránta ismét. Ezalatt lejöttem az asztalról, megigazítva ruhámat, majd kimentem megindulva a táncosnők mosdói felé, amikről azt se tudtam merre vannak, de Anna azonnal tudta, mi történhetett, mert amint meglátott, mondta, hogy merre menjek.

Alig vártam, hogy beálljak a forró víz alá és lemossam magamról nedvét és mancsainak nyomát, ahogy hozzámért. Még életemben nem alázott meg így senki, pedig már koppantam párszor az életben. Majdnem elsírtam magam, de inkább mérgemben és megfogadtam, hogy ő lesz az első, akit lecsukatok, habár még azt sem tudtam, ki ő.

Valójában örülnöm kéne, hiszen felvettek, táncosnő leszek a King's-ben és végre megtalálom majd Ashtont, még ha ilyen ocsmány módon is kezdődött itteni életem. Igaz, ez még csak a kezdet volt...