2. fejezet - A bűn megismerése

Sziasztok!
Nagy nehezen meghoztam az új fejezetet. Sajnálom, hogy eddig kellett várni rá, de az iskola igen-igen leköt, mint gondolom, mindenki mást is. Mivel azonban már sokan érdeklődtetek az új felől, írni akartam egyet.

Ne várjatok ettől most túl sokat, ezt a fejezetet még amolyan bevezető-félének szánom. : $
Na, nem is húzom sokáig az időt, kezdődjön a fejezet. ^^
(Ja, és ha nem nagy kérés, kérnék szépen kommenteket! :) 

Napokig nem tudtam elfeledni, hogy mi történt velem abban a bizonyos szobában, bár próbáltam nem gondolni erre, sokszor magamon éreztem a hatalmas kezek szorító érzését és a vágytól kiszáradt ajkak ritmusos lihegését nyakamnak bőrén.

Egy hét múlt el az eset óta, egy hete vagyok táncosnő a klubban,  és szerencsére most már, úgymond békén hagytak a munkahelyemen, már amennyire egy ilyen helyen jelen lehet a béke. Nekem azonban egyelőre az is elég volt, hogy nem kellett szexuális kapcsolatot létesítenem egyetlen mocsadékkal sem.

Interneten keresztül tartottam a kapcsolatot a főnökömmel - telefonon nem lett volna ajánlatos értekezni - , de azon is csak akkor, ha nagyon muszáj volt.

A rendőrség kibérelt nekem egy kicsi, nem túl komfortos lakást a klubtól nem messze, de a bérleti papírok is az én nevemre, illetve álnevemre szóltak, hogy valóban minden úgy tűnjön, mintha én, a rendőr nem is léteztem volna. Az elkövetkező pár hónapban Emma Potter helyett, Emma Thomas lettem.

Nem volt könnyű dolgom abban az éjszakai mulatóban létezni, mert ez egyáltalán nem az én világom volt. 

Hihetetlenek voltak számomra a nyálukat csurgató, undorító, kiéhezett férfiak, és mégis viccesek. Egy idő után ki lehetett őket ismerni: volt a néző típus, aki soha meg se szólalt, soha nem ért a lányokhoz, csak tátott szájjal bámult; volt a nagymenő, aki attól érezte jól magát, hogy ha minél több táncoslányt a magévá tehet ; aztán volt még az úgynevezett kiéhezett fajta, aki szinte már attól elsült, ha egyikünk rámosolygott; végül ott van az undorító beszólogatós, fogdosós típus, akinek a többi lány szerint fel sem áll a farka, mikor az együttlétre kerül sor.

Félreértés ne essék: ezek a lányok - most már magamat is ide sorolhatom - nem prostituáltak és ők nem azért vannak is, hogy a kuncsaftok megdugják őket. 

Kayla, a vezető táncosnőnk szerint nem ez a feladatunk, de van az a pénz, amiért muszáj néha ezt is megtennünk. Mondanom sem kell, hogy ettől tartottam a legjobban ittlétem során.
Ráadásul voltak olyan lányok, akik munkaidő után, saját zsebükbe dolgozva tették meg ugyanezt az ide járó törzsvendégekkel, nem is kevés ilyen lány volt.

Nekem már az is nagy erőfeszítésembe telt, hogy szó nélkül kibírjam, mikor tánc közben egy-két alak trágár szavakat szán felém. Ilyenkor próbáltam mindent kizárni és csak a táncra koncentrálni. Persze azért ezt legjobb tudásom szerint tettem, hiszen itt nem csak a felvételikor kell profinak lenni/tűnni, hanem minden egyes fellépéskor. Állítólag Alex és Dimitri - akikkel azonban még mindig nem találkoztam - nagyon igényesek a táncosnőkkel kapcsolatban. Kár, hogy önmagukat más mérce szerint értékelik.

Általában, mint most is, korábban érkeztem a klubba - az újaktól ezt is elvárták, hogy szokják a helyet.

Mivel a mai próba is megvolt már és félig el is készültem, úgy döntöttem, kimegyek a bárba és beszélgetek egy picit, Anna-val, akivel úgy néz ki, hosszú barátság elé nézünk.

Leültem az egyik bár székre, ő meg, kevés vendég híján, belülről a pultra könyökölt, és így társalogtunk. Többnyire ő mesélt a maga életéről, amit én készségesen hallgattam meg.

Éppen egy kérdést tett volna fel nekem, mikor irdatlan ordítozásra lettem figyelmes, majd a klubhelyiségbe vágódott egy alacsony, csinos barna lány. Csak úgy járt kelt, mint a szélvész és egy folytában pattogott.

 - Hogy a fene vinne el, Dimitri Mihalkov! - kiáltotta az utána szintén beviharzó jóképű férfi arcába.

 - Megmondtam, hogy az az éjszaka egy ballépés volt! Hogy gondolod, hogy megteszem veled újra? És hogy mersz hozzám érni?? - kérdeztem mérgesen, majd a pulthoz jött a lány és közvetlenül mellettem felpattant egy székre.

 - Mi az, hogy hogy merek? Nekem mindent lehet. - felelte idegesen Dimitri - mint megtudtam -, aztán a lány mögé állt és úgy tűnt, jó erősen megragadta a könyökét.

 - A táncoslányaiddal valóban megtehetsz bármit, te fajankó, de velem nem! - nézett rá szúrós szemekkel a csajszi. Ha szemmel ölni lehetne, ez a férfi valószínűleg már nem élne.

 - Veled is, és meg is fogom! - mondta a férfi már fenyegető hangon, majd hirtelen leemelte a lányt a székről és a bárpultnak nyomta őt, mire e lány meglepetten, de dühösen nézett farkasszemet vele. Úgy nézett ki, hogy most már valóban feldühödött a férfi és nem igazán tudta kontrollálni magát.

Ez a csaj se most jött le a falvédőről, mert nadrágjához és nyúlt és előkapott egy fegyvert, amit a férfi arcába tartott.

  - Ha még egyszer hozzámérsz, vagy csak célozni mersz a kefélésre, szétlövöm a farkadat, amire olyan fene nagyon büszke vagy! - mondta a lány továbbra is felhúzva, mire a pasas is elővette saját pisztolyát és közvetlenül a lány fegyvere elé tartotta.

 Én azt sem tudtam, mit csináljak zavaromban és csak elkerekedett szemekkel néztem hol a vitatkozó párra, hol meg Anna-ra. Nem mintha féltem volna, de nagyon nehezemre esett ilyenkor visszafogni magam és nem zsaruként viselkedni, pedig most nem tehettem azt.

 - És tudod mit? Szar vagy az ágyban! - vágta a csaj még a pasi képébe, amitől Dimitri olyan arckifejezéssel nézett körbe, minta gyilkolni készülne.

 - Ezt még nagyon megbánod! - mondta fenyegető hangon a vérmes lánykának, aztán jó erősen a pultra vágott eddig fegyvert tartó kezével és magával a fegyverrel, hogy ezt egy jó pár pohár bánta, majd még egy bárszéket is fellökve bosszúsan kiviharzott a helyiségből.

 - Fúúúú, sose kezdjetek egy Mihalkovval! - mondta felénk fordulva a szép arcú barna lány, mintha legalább is ismernénk egymást, még mindig mérgesen, akiről később megtudtam, hogy Lena a neve. Az apja szintén maffiózó, de ezt a lányt idővel mégis megkedveltem.

 - Nem mintha a Gray-ek jobbak lennének. - rázta meg a fejét miközben rendelt egy vodkát magának és egyet-egyet nekünk is.
Gondolom, itt Zachary Gray-re gondolt, a férfira, aki olyan "különleges" felvételiben részesített engem, és aki miatt most még jobban gyűlölöm ezt a helyet. Nem volt elég, hogy be kellett ide épülnöm, hogy elvették tőlem a bátyámat, hogy itt megalázzák a nőket, még attól is rettegnem kellett, hogy valamikor ismét összefutok vele, amikor nincs más a közelben.

 - Én nem kérek. - tiltakoztam. - Én dolgozok...

 - Az itt nem számít. Szerinted itt hány táncoslány megy fel a színpadra kokó vagy pia nélkül?  - nézett rám értetlenül, minta valami eget rengető marhaságot mondtam volna.

 - Ezt a helyet amúgy is nehéz józanon elviselni. - tette még hozzá legyintve egy halvány mosoly keretében, aztán elém tolta az egyik itallal teli poharat, amit Anna már a pultra rakott. Én meg végül felvettem azt a poharat és iszogatni kezdtem belőle egy olyan arckifejezés mellett, hogy talán Lena-nak igaza van.

Egy ideig még beszélgettem a lányokkal, vagyis inkább csak Lena beszélt, mi pedig hallgattunk, hogy milyen szemetek és idióták a pasik.

Egy idő után az órára nézve rájöttem, hogy nekem már öltözködnöm kellene a számomhoz, ezért megköszönve az italt, az öltözők felé indultam és közben leszögeztem magamban, hogy mit kell jelentenem a főnökségnél: azt, hogy végre tudom, hogyan is néznek ki az Mihalkov.-ikrek - Lena-nak köszönhetően -, és megbizonyosodtam arról is, hogy Zachary volt az az férfi, aki szexre kényszerített. Ezt a kis "apróságot" azonban ki fogom hagyni a jelentésből.

Már éppen kiértem a lányok öltözői felé vezető folyosóra, amikor valaki durván elkapta jobb karomat és ezzel megállított.

Annyira bele voltam bambulva a gondolataimba, hogy már csak akkor jöttem rá, hogy ki az, mikor arcára, főleg szemeibe néztem. Pontosan az az ember volt, akivel nem akartam találkozni, Zach volt az és gonoszul nézte arcomat ő is.

 - Ma este ismét megduglak, úgyhogy haza ne merj menni! - közölte velem a tényeket, olyan stílusban, mintha legalább is arról lenne szó, hogy holnap hányra jöjjek be dolgozni.

 - De... - volt ez a kis szócska az első reakcióm, de utána dühös és parancsoló tekintete láttán elhallgattam és lehajtottam a fejem, mert közben eszembe is jutott ez egyes számú szabálya, amit olyan kedvesen közölt velem a múltkor, hogy neki nem lehet ellent mondani.

 - Szóval munka után megvárlak az öltöződnél. - tette még hozzá pontosan ugyanúgy, mint az előbb, aztán elengedte karomat és már el is tűnt.

Idegesen készülődtem a fellépésemhez, nem tudtam felfogni, hogy már megint meg kell tennem vele, de egyszerűen nem ellenkezhettem most. Ha megteszem, kirúgna és akkor soha többet nem juthatnék be erre a helyre. Amíg nem találkozok Ashtonnal, nem tehetek mást, mint, hogy azt teszem, amit ez az állat akar.

Nem tudom, miért volt bennem még mindig meg a remény, amikor a táncom után lejöttem a színpadról, hogy talán a férfi nem fog ott várni. Reménykedtem benne, hogy elfelejti majd, de mindhiába.

Amikor már hétköznapi viseletben kiléptem az öltöző ajtaján, Ő ott állt a szemközti falnak nekidőlve. Egyik kezéz a zakója zsebében pinehtette, míg a másikban cigarettáját tartotta. Jobb lábát talpával nekinyomva a falon pihentette és kissé összeszűkült szemekkel figyelt engem, amitől én megtorpantam.

 - Nem kellett volna levenned a munkaruhát. - mondta elégedetlenül, - ami ismét csak perverzségét bizonyította - , aztán közelebb lépett hozzám, ismét elkapva a kezem, ezt követően pedig el kezdett vezetni az egyik folyosón egy lift felé, ahova  be is szálltunk.

- Végül is mindegy, a ruhák úgysem fognak kelleni. - folytatta rövidke kis monológját felfelé haladva az elevátorral.

Meg se tudtam szólalni, hiszen, ha önmagamat adom, valószínűleg már szétrúgtam volna a seggét, de ebben a helyzetben csak csendben tűrtem sorsomat.
Mindig is azt hallottuk a rendőrségen, hogy a családjukban Zach a legagresszívebb és leggonoszabb, legalább nem tévedtek az informátorok... Habár jobban örültem volna, ha nem a saját bőrömön tapasztalom ezt meg.

Aztán egy vészes kattanással megállt a lift és kinyílt az ajtaja, azután maga előtt "tolva" engem elindultunk végig a folyosón, amire kiléptünk és a legutolsó szobába léptünk be.

Tudtam, hogy ez valami VIP-szoba lehet, hiszen gyönyörű volt és ahogy láttam, minden volt benne, amit csak el lehetett képzelni, de jelen helyzetben nem volt kedvem nézelődni, csak minél előbb túlesni a "dolgon."

Azonnal meg is indult a hálószoba felé - mint utána megtudtam -, és intett, hogy kövessem őt, amit én akaratlanul meg is tettem.
Első dolga az volt, hogy leült az ágy végébe és testemet kezdte el fürkészni szótlanul, mintha valami eladó portéka lennék.

 - Most pedig vetkőzz le itt előttem, hogy lássam! - adta meg első utasítását, aminek hallatán éreztem, hogy zavarba jövök és egy picit remegni is kezdek. Azért leraktam a táskám az egyik székre, majd lassan, felé fordulva lehúztam magamról a felsőmet, utána óvatosan kigomboltam a nadrágom gombját és látványosan letoltam magamról azt, hiszen biztos voltam benne, hogy ezt várja el tőlem.
Egy darabig vörös fehérnemű-együttesemben álltam előtte, ami közben észrevettem, hogy máris teljesen fel van izgulva, legalább is fel akart falni szemeivel.
 - A többit is! - mondta követelőző hangnemben, és mit volt tenni, lassan a melltartóm is levetettem, és legvégül a tangámat is.
 - Most pedig simogasd magad erotikusan. - nyomta tovább igényeit, néha már nyögő hanggal, mely felszökött torkából. 
Ekkor simogatni kezdtem testem és főleg melleim, majd lassan ezt tettem Vénusz-dombommal  is, de nagyon utáltam ezt tenni.
Kezével intett, hogy menjek hozzá közelebb, amit én ugyancsak megtettem. Ezt követően pedig erősen megfogta derekam és az ölébe ültetett széttett lábakkal.
Ismét végignézte egész testemet, főleg kebleimet, aztán rám rakta kezeit és végigsimított vállaimon, nyakamon, majd óvatosan melleimre helyezte kezeit.
Éreztem, hogy a remegésem nem akar elmúlni, sőt, az egyre csak erősödött, de ugyanígy a zavarom is. Hallottam saját kétségbeesett lihegésemet, de tudtam, hogy innen nincs menekvés. Abban is biztos voltam, hogy ha innen egyszer élve kijutok, sohasem leszek az a lány, aki azelőtt volt.
Egyszerre csak állam alá helyezte pár ujját és közelebb hajolt arcomhoz, utána pedig szenvedélyesen megcsókolta ajkaimat.
Érdekes módon, ez a csók egyáltalán nem volt rossz, sőt nagyon is kellemes érzést váltott ki belőlem, ami ijesztő volt, mégsem rohanhattam el innen, hiszen ez még csak a kezdet kezdete volt.
 - Tudod, a múltkor nem igazán tudtalak kiélvezni, és azt hiszem, te nem kaptad meg, ami jár neked. - kacsintott rám pajzán képpel, aztán hirtelen ráfordított az ágyra és fölém hajolt. Érdes kezével nőiességem felé nyúlt, és elkezdte simogatni, masszírozni hüvelybemenetem, aztán kitapintotta clitoris-omat és azon játszott körkörösen ujjával.
Ugyanaz történt, mint első alkalommal, hogy egyszeriben élvezni kezdtem, amit velem tesz, csak ezt most sokkal intenzívebben éreztem.
Amíg ezen agyaltam, már csak azt vettem észre, hogy lábaim közé kúszik és nyelvével kezdi el nyalni egész szemérem testemet egyre vadabbul.
Még sohasem éreztem ilyen szavakkal sem megfogalmazható érzületet: keveredett bennem a mámor és a kéj érzése az undorral, de valami bennem mégis azt kívánta, hogy ne hagyja abban azt, amit csinál.
Végül egyik ujját hüvelyembe helyezte és mozgatni kezdte bennem, de ezalatt nem hagyta abba a nyelvvel való kényeztetést sem. Én igazán nem tudom, mi volt akkor velem, csak azon kaptam magam, hogy pár perc múlva egész testem görcsbe rándul és én az ágyneműt erősen markolva halk nyögések közben élvezek el.
Mikor kinyitottam a szemem, ő elégedetten, de mégis sunyin nézett rám, aztán hirtelen letolta nadrágját és alsóját, utána belém hatolt.

Aznap éjjel szenvedélyesen és vadul tett magáévá, amitől ismét orgazmusom lett. Most más volt, mint első alkalommal, most mintha velem is foglalkozott volna. Nem mintha ez változtatna bármit is a róla való véleményemen vagy azon a tényen, hogy ezt nem önszántamból tettem.
Ezen az estén jöttem rá, hogy test és lélek igenis képesek külön utakon járni és, hogy az ember oly ritkán éli ki legpiszkosabb vágyait, melyeket a legtöbb ember a felszínre se hoz, már, ha vannak neki olyanok egyáltalán. Eddig azt hittem, nekem nincsenek és mégis szégyentelenül nyögtem alatta, amíg csak rajtam ténykedett.
Amikor úgy érezhette, mára elég volt neki a szexből és rendesen kielégült, felkelt az ágyról rágyújtani, engem pedig elküldött azzal az indokkal, hogy másnap reggel korán kel. Nem mintha vele szerettem volna aludni, így én is felöltöztem, majd elhagytam ezt az átkozott szobát.
Lefelé menet leesett, hogy ez valószínűleg nem az utolsó alkalom volt, és ha majd sokáig tartózkodom ezen a helyen, félő hogy egy érzékelten test leszek csupán. Féltem attól, hogy elveszítem önmagam.