SZEREPJÁTÉK! :)

http://sgforum.hu/forum.php3?azonosito=TVDseason3

2. fejezet - A bűn megismerése

Sziasztok!
Nagy nehezen meghoztam az új fejezetet. Sajnálom, hogy eddig kellett várni rá, de az iskola igen-igen leköt, mint gondolom, mindenki mást is. Mivel azonban már sokan érdeklődtetek az új felől, írni akartam egyet.

Ne várjatok ettől most túl sokat, ezt a fejezetet még amolyan bevezető-félének szánom. : $
Na, nem is húzom sokáig az időt, kezdődjön a fejezet. ^^
(Ja, és ha nem nagy kérés, kérnék szépen kommenteket! :) 

Napokig nem tudtam elfeledni, hogy mi történt velem abban a bizonyos szobában, bár próbáltam nem gondolni erre, sokszor magamon éreztem a hatalmas kezek szorító érzését és a vágytól kiszáradt ajkak ritmusos lihegését nyakamnak bőrén.

Egy hét múlt el az eset óta, egy hete vagyok táncosnő a klubban,  és szerencsére most már, úgymond békén hagytak a munkahelyemen, már amennyire egy ilyen helyen jelen lehet a béke. Nekem azonban egyelőre az is elég volt, hogy nem kellett szexuális kapcsolatot létesítenem egyetlen mocsadékkal sem.

Interneten keresztül tartottam a kapcsolatot a főnökömmel - telefonon nem lett volna ajánlatos értekezni - , de azon is csak akkor, ha nagyon muszáj volt.

A rendőrség kibérelt nekem egy kicsi, nem túl komfortos lakást a klubtól nem messze, de a bérleti papírok is az én nevemre, illetve álnevemre szóltak, hogy valóban minden úgy tűnjön, mintha én, a rendőr nem is léteztem volna. Az elkövetkező pár hónapban Emma Potter helyett, Emma Thomas lettem.

Nem volt könnyű dolgom abban az éjszakai mulatóban létezni, mert ez egyáltalán nem az én világom volt. 

Hihetetlenek voltak számomra a nyálukat csurgató, undorító, kiéhezett férfiak, és mégis viccesek. Egy idő után ki lehetett őket ismerni: volt a néző típus, aki soha meg se szólalt, soha nem ért a lányokhoz, csak tátott szájjal bámult; volt a nagymenő, aki attól érezte jól magát, hogy ha minél több táncoslányt a magévá tehet ; aztán volt még az úgynevezett kiéhezett fajta, aki szinte már attól elsült, ha egyikünk rámosolygott; végül ott van az undorító beszólogatós, fogdosós típus, akinek a többi lány szerint fel sem áll a farka, mikor az együttlétre kerül sor.

Félreértés ne essék: ezek a lányok - most már magamat is ide sorolhatom - nem prostituáltak és ők nem azért vannak is, hogy a kuncsaftok megdugják őket. 

Kayla, a vezető táncosnőnk szerint nem ez a feladatunk, de van az a pénz, amiért muszáj néha ezt is megtennünk. Mondanom sem kell, hogy ettől tartottam a legjobban ittlétem során.
Ráadásul voltak olyan lányok, akik munkaidő után, saját zsebükbe dolgozva tették meg ugyanezt az ide járó törzsvendégekkel, nem is kevés ilyen lány volt.

Nekem már az is nagy erőfeszítésembe telt, hogy szó nélkül kibírjam, mikor tánc közben egy-két alak trágár szavakat szán felém. Ilyenkor próbáltam mindent kizárni és csak a táncra koncentrálni. Persze azért ezt legjobb tudásom szerint tettem, hiszen itt nem csak a felvételikor kell profinak lenni/tűnni, hanem minden egyes fellépéskor. Állítólag Alex és Dimitri - akikkel azonban még mindig nem találkoztam - nagyon igényesek a táncosnőkkel kapcsolatban. Kár, hogy önmagukat más mérce szerint értékelik.

Általában, mint most is, korábban érkeztem a klubba - az újaktól ezt is elvárták, hogy szokják a helyet.

Mivel a mai próba is megvolt már és félig el is készültem, úgy döntöttem, kimegyek a bárba és beszélgetek egy picit, Anna-val, akivel úgy néz ki, hosszú barátság elé nézünk.

Leültem az egyik bár székre, ő meg, kevés vendég híján, belülről a pultra könyökölt, és így társalogtunk. Többnyire ő mesélt a maga életéről, amit én készségesen hallgattam meg.

Éppen egy kérdést tett volna fel nekem, mikor irdatlan ordítozásra lettem figyelmes, majd a klubhelyiségbe vágódott egy alacsony, csinos barna lány. Csak úgy járt kelt, mint a szélvész és egy folytában pattogott.

 - Hogy a fene vinne el, Dimitri Mihalkov! - kiáltotta az utána szintén beviharzó jóképű férfi arcába.

 - Megmondtam, hogy az az éjszaka egy ballépés volt! Hogy gondolod, hogy megteszem veled újra? És hogy mersz hozzám érni?? - kérdeztem mérgesen, majd a pulthoz jött a lány és közvetlenül mellettem felpattant egy székre.

 - Mi az, hogy hogy merek? Nekem mindent lehet. - felelte idegesen Dimitri - mint megtudtam -, aztán a lány mögé állt és úgy tűnt, jó erősen megragadta a könyökét.

 - A táncoslányaiddal valóban megtehetsz bármit, te fajankó, de velem nem! - nézett rá szúrós szemekkel a csajszi. Ha szemmel ölni lehetne, ez a férfi valószínűleg már nem élne.

 - Veled is, és meg is fogom! - mondta a férfi már fenyegető hangon, majd hirtelen leemelte a lányt a székről és a bárpultnak nyomta őt, mire e lány meglepetten, de dühösen nézett farkasszemet vele. Úgy nézett ki, hogy most már valóban feldühödött a férfi és nem igazán tudta kontrollálni magát.

Ez a csaj se most jött le a falvédőről, mert nadrágjához és nyúlt és előkapott egy fegyvert, amit a férfi arcába tartott.

  - Ha még egyszer hozzámérsz, vagy csak célozni mersz a kefélésre, szétlövöm a farkadat, amire olyan fene nagyon büszke vagy! - mondta a lány továbbra is felhúzva, mire a pasas is elővette saját pisztolyát és közvetlenül a lány fegyvere elé tartotta.

 Én azt sem tudtam, mit csináljak zavaromban és csak elkerekedett szemekkel néztem hol a vitatkozó párra, hol meg Anna-ra. Nem mintha féltem volna, de nagyon nehezemre esett ilyenkor visszafogni magam és nem zsaruként viselkedni, pedig most nem tehettem azt.

 - És tudod mit? Szar vagy az ágyban! - vágta a csaj még a pasi képébe, amitől Dimitri olyan arckifejezéssel nézett körbe, minta gyilkolni készülne.

 - Ezt még nagyon megbánod! - mondta fenyegető hangon a vérmes lánykának, aztán jó erősen a pultra vágott eddig fegyvert tartó kezével és magával a fegyverrel, hogy ezt egy jó pár pohár bánta, majd még egy bárszéket is fellökve bosszúsan kiviharzott a helyiségből.

 - Fúúúú, sose kezdjetek egy Mihalkovval! - mondta felénk fordulva a szép arcú barna lány, mintha legalább is ismernénk egymást, még mindig mérgesen, akiről később megtudtam, hogy Lena a neve. Az apja szintén maffiózó, de ezt a lányt idővel mégis megkedveltem.

 - Nem mintha a Gray-ek jobbak lennének. - rázta meg a fejét miközben rendelt egy vodkát magának és egyet-egyet nekünk is.
Gondolom, itt Zachary Gray-re gondolt, a férfira, aki olyan "különleges" felvételiben részesített engem, és aki miatt most még jobban gyűlölöm ezt a helyet. Nem volt elég, hogy be kellett ide épülnöm, hogy elvették tőlem a bátyámat, hogy itt megalázzák a nőket, még attól is rettegnem kellett, hogy valamikor ismét összefutok vele, amikor nincs más a közelben.

 - Én nem kérek. - tiltakoztam. - Én dolgozok...

 - Az itt nem számít. Szerinted itt hány táncoslány megy fel a színpadra kokó vagy pia nélkül?  - nézett rám értetlenül, minta valami eget rengető marhaságot mondtam volna.

 - Ezt a helyet amúgy is nehéz józanon elviselni. - tette még hozzá legyintve egy halvány mosoly keretében, aztán elém tolta az egyik itallal teli poharat, amit Anna már a pultra rakott. Én meg végül felvettem azt a poharat és iszogatni kezdtem belőle egy olyan arckifejezés mellett, hogy talán Lena-nak igaza van.

Egy ideig még beszélgettem a lányokkal, vagyis inkább csak Lena beszélt, mi pedig hallgattunk, hogy milyen szemetek és idióták a pasik.

Egy idő után az órára nézve rájöttem, hogy nekem már öltözködnöm kellene a számomhoz, ezért megköszönve az italt, az öltözők felé indultam és közben leszögeztem magamban, hogy mit kell jelentenem a főnökségnél: azt, hogy végre tudom, hogyan is néznek ki az Mihalkov.-ikrek - Lena-nak köszönhetően -, és megbizonyosodtam arról is, hogy Zachary volt az az férfi, aki szexre kényszerített. Ezt a kis "apróságot" azonban ki fogom hagyni a jelentésből.

Már éppen kiértem a lányok öltözői felé vezető folyosóra, amikor valaki durván elkapta jobb karomat és ezzel megállított.

Annyira bele voltam bambulva a gondolataimba, hogy már csak akkor jöttem rá, hogy ki az, mikor arcára, főleg szemeibe néztem. Pontosan az az ember volt, akivel nem akartam találkozni, Zach volt az és gonoszul nézte arcomat ő is.

 - Ma este ismét megduglak, úgyhogy haza ne merj menni! - közölte velem a tényeket, olyan stílusban, mintha legalább is arról lenne szó, hogy holnap hányra jöjjek be dolgozni.

 - De... - volt ez a kis szócska az első reakcióm, de utána dühös és parancsoló tekintete láttán elhallgattam és lehajtottam a fejem, mert közben eszembe is jutott ez egyes számú szabálya, amit olyan kedvesen közölt velem a múltkor, hogy neki nem lehet ellent mondani.

 - Szóval munka után megvárlak az öltöződnél. - tette még hozzá pontosan ugyanúgy, mint az előbb, aztán elengedte karomat és már el is tűnt.

Idegesen készülődtem a fellépésemhez, nem tudtam felfogni, hogy már megint meg kell tennem vele, de egyszerűen nem ellenkezhettem most. Ha megteszem, kirúgna és akkor soha többet nem juthatnék be erre a helyre. Amíg nem találkozok Ashtonnal, nem tehetek mást, mint, hogy azt teszem, amit ez az állat akar.

Nem tudom, miért volt bennem még mindig meg a remény, amikor a táncom után lejöttem a színpadról, hogy talán a férfi nem fog ott várni. Reménykedtem benne, hogy elfelejti majd, de mindhiába.

Amikor már hétköznapi viseletben kiléptem az öltöző ajtaján, Ő ott állt a szemközti falnak nekidőlve. Egyik kezéz a zakója zsebében pinehtette, míg a másikban cigarettáját tartotta. Jobb lábát talpával nekinyomva a falon pihentette és kissé összeszűkült szemekkel figyelt engem, amitől én megtorpantam.

 - Nem kellett volna levenned a munkaruhát. - mondta elégedetlenül, - ami ismét csak perverzségét bizonyította - , aztán közelebb lépett hozzám, ismét elkapva a kezem, ezt követően pedig el kezdett vezetni az egyik folyosón egy lift felé, ahova  be is szálltunk.

- Végül is mindegy, a ruhák úgysem fognak kelleni. - folytatta rövidke kis monológját felfelé haladva az elevátorral.

Meg se tudtam szólalni, hiszen, ha önmagamat adom, valószínűleg már szétrúgtam volna a seggét, de ebben a helyzetben csak csendben tűrtem sorsomat.
Mindig is azt hallottuk a rendőrségen, hogy a családjukban Zach a legagresszívebb és leggonoszabb, legalább nem tévedtek az informátorok... Habár jobban örültem volna, ha nem a saját bőrömön tapasztalom ezt meg.

Aztán egy vészes kattanással megállt a lift és kinyílt az ajtaja, azután maga előtt "tolva" engem elindultunk végig a folyosón, amire kiléptünk és a legutolsó szobába léptünk be.

Tudtam, hogy ez valami VIP-szoba lehet, hiszen gyönyörű volt és ahogy láttam, minden volt benne, amit csak el lehetett képzelni, de jelen helyzetben nem volt kedvem nézelődni, csak minél előbb túlesni a "dolgon."

Azonnal meg is indult a hálószoba felé - mint utána megtudtam -, és intett, hogy kövessem őt, amit én akaratlanul meg is tettem.
Első dolga az volt, hogy leült az ágy végébe és testemet kezdte el fürkészni szótlanul, mintha valami eladó portéka lennék.

 - Most pedig vetkőzz le itt előttem, hogy lássam! - adta meg első utasítását, aminek hallatán éreztem, hogy zavarba jövök és egy picit remegni is kezdek. Azért leraktam a táskám az egyik székre, majd lassan, felé fordulva lehúztam magamról a felsőmet, utána óvatosan kigomboltam a nadrágom gombját és látványosan letoltam magamról azt, hiszen biztos voltam benne, hogy ezt várja el tőlem.
Egy darabig vörös fehérnemű-együttesemben álltam előtte, ami közben észrevettem, hogy máris teljesen fel van izgulva, legalább is fel akart falni szemeivel.
 - A többit is! - mondta követelőző hangnemben, és mit volt tenni, lassan a melltartóm is levetettem, és legvégül a tangámat is.
 - Most pedig simogasd magad erotikusan. - nyomta tovább igényeit, néha már nyögő hanggal, mely felszökött torkából. 
Ekkor simogatni kezdtem testem és főleg melleim, majd lassan ezt tettem Vénusz-dombommal  is, de nagyon utáltam ezt tenni.
Kezével intett, hogy menjek hozzá közelebb, amit én ugyancsak megtettem. Ezt követően pedig erősen megfogta derekam és az ölébe ültetett széttett lábakkal.
Ismét végignézte egész testemet, főleg kebleimet, aztán rám rakta kezeit és végigsimított vállaimon, nyakamon, majd óvatosan melleimre helyezte kezeit.
Éreztem, hogy a remegésem nem akar elmúlni, sőt, az egyre csak erősödött, de ugyanígy a zavarom is. Hallottam saját kétségbeesett lihegésemet, de tudtam, hogy innen nincs menekvés. Abban is biztos voltam, hogy ha innen egyszer élve kijutok, sohasem leszek az a lány, aki azelőtt volt.
Egyszerre csak állam alá helyezte pár ujját és közelebb hajolt arcomhoz, utána pedig szenvedélyesen megcsókolta ajkaimat.
Érdekes módon, ez a csók egyáltalán nem volt rossz, sőt nagyon is kellemes érzést váltott ki belőlem, ami ijesztő volt, mégsem rohanhattam el innen, hiszen ez még csak a kezdet kezdete volt.
 - Tudod, a múltkor nem igazán tudtalak kiélvezni, és azt hiszem, te nem kaptad meg, ami jár neked. - kacsintott rám pajzán képpel, aztán hirtelen ráfordított az ágyra és fölém hajolt. Érdes kezével nőiességem felé nyúlt, és elkezdte simogatni, masszírozni hüvelybemenetem, aztán kitapintotta clitoris-omat és azon játszott körkörösen ujjával.
Ugyanaz történt, mint első alkalommal, hogy egyszeriben élvezni kezdtem, amit velem tesz, csak ezt most sokkal intenzívebben éreztem.
Amíg ezen agyaltam, már csak azt vettem észre, hogy lábaim közé kúszik és nyelvével kezdi el nyalni egész szemérem testemet egyre vadabbul.
Még sohasem éreztem ilyen szavakkal sem megfogalmazható érzületet: keveredett bennem a mámor és a kéj érzése az undorral, de valami bennem mégis azt kívánta, hogy ne hagyja abban azt, amit csinál.
Végül egyik ujját hüvelyembe helyezte és mozgatni kezdte bennem, de ezalatt nem hagyta abba a nyelvvel való kényeztetést sem. Én igazán nem tudom, mi volt akkor velem, csak azon kaptam magam, hogy pár perc múlva egész testem görcsbe rándul és én az ágyneműt erősen markolva halk nyögések közben élvezek el.
Mikor kinyitottam a szemem, ő elégedetten, de mégis sunyin nézett rám, aztán hirtelen letolta nadrágját és alsóját, utána belém hatolt.

Aznap éjjel szenvedélyesen és vadul tett magáévá, amitől ismét orgazmusom lett. Most más volt, mint első alkalommal, most mintha velem is foglalkozott volna. Nem mintha ez változtatna bármit is a róla való véleményemen vagy azon a tényen, hogy ezt nem önszántamból tettem.
Ezen az estén jöttem rá, hogy test és lélek igenis képesek külön utakon járni és, hogy az ember oly ritkán éli ki legpiszkosabb vágyait, melyeket a legtöbb ember a felszínre se hoz, már, ha vannak neki olyanok egyáltalán. Eddig azt hittem, nekem nincsenek és mégis szégyentelenül nyögtem alatta, amíg csak rajtam ténykedett.
Amikor úgy érezhette, mára elég volt neki a szexből és rendesen kielégült, felkelt az ágyról rágyújtani, engem pedig elküldött azzal az indokkal, hogy másnap reggel korán kel. Nem mintha vele szerettem volna aludni, így én is felöltöztem, majd elhagytam ezt az átkozott szobát.
Lefelé menet leesett, hogy ez valószínűleg nem az utolsó alkalom volt, és ha majd sokáig tartózkodom ezen a helyen, félő hogy egy érzékelten test leszek csupán. Féltem attól, hogy elveszítem önmagam.

Díjat kaptam : $

Sziasztok, ez még nem az új fejezet, de remélhetőleg az is érkezik majd a héten.
Kaptam egy díjat, aminek nagyon örülök. Ami a legjobban esett, hogy ugyanezt a díjat a mai nap folyamán két kedves személytől is megkaptam.
Még egyszer nagyon szépen köszönöm Minipötyipudingnak és Kharex-nek. :)

Szabályok!

1. Értesítsd a bloggert, aki adta, hogy megkaptad! 

2. Tedd ki a blogodra!
3. Írd ki a szabályokat, hogy mindenki tudja!
4. Add tovább négy - azaz 4 - írónak!
5. Értesítsd a díjazottakat!

Hat dolog rólam:

1. Imádok szerepjátékozni, még mindig.:D

2. Nagyon szeretek olvasni kiskorom óta, amit manapság az írással tetőzök. xD.

3. Állandóan nevetek. xD

4.Nagyon szeretem a kutyákat, főleg az én két kutyusomat. :)

5. Imádom a Heroes sorozatot és azon belül Sylart. (LLL)

6. A csokiii a mindenem, már-már függőségem. :D

A négy személy, akiknek továbbküldöm:

Lady
Nitus
Kathy
AngelGirl

1. fejezet - Maga, az ördög

Már minden készen állt és lassan el kellett indulnom az ismeretlenbe, és egy ideig teljesen más embernek kellett lennem.

Akik tudtak az akcióról - nem voltak sokan - , folytonosan kérdezgették, hogy felkészültem-e és hogy készen állok-e, amire én meg  állandóan csak egy  igennel feleltem. 

De vajon fel lehete-e készülni az ismertelnre? Vajon fel lehet-e készülni a váratlanra, amire életünkben még csak nem is gondoltunk. El lehet-e fogadni, olyan szörnyűségeket, amikről mi nem hittük, hogy lézetnek, vagy ha hittük is, sose tapasztaltuk?

Én azt mondom, nem tudunk felkészülni az ilyesmire, és ha ezek megtörténtek velünk, már nem tudjuk magunkat tartani az eredeti tervhez, rögtönözni kell, okosnak kell lenni, kizárni az érzelmeket, feladni elveinket, és folyamatosan kitűzött célunkra gondolni. Csak úgy élhetjük túl, remélve, hogy ha innen kikerülünk, még ugyanazok az emberek maradunk, mint, aki bement oda, vagyis betért a pokol előszobájába.

Azon a napon már senkivel sem akartam találkozni barátaim és kollégáim közül, mert úgy éreztem nekem így könnyebb, könnyebben átszellemülök. Igaz, nem is sokan tudták, hogy éppen beépülni készülök a maffiába még a kollégák közül sem,  a barátaimnak pedig azt mondtam üdülni indulok pár rendőr kollégámmal, hiszen nem akartam nyomokat hagyni magam után, és főleg nem bajba keverni őket.

Tulajdonképpen örültem, hiszen mióta Ashton elment tőlem, azóta erre a napra várok. Két szempontból is szerencsés voltam: tudtam, hogy az ügy végére lakat alá rakunk pár nyavalyás bűnözőt és végre magam mellett tudhatom majd a bátyámat. Ez utóbbi érdekelt igazán.

Megfürödtem, hajat mostam, majd miután megtörölköztem, hajamat begöndörítve és szétengedve szárítottam meg. Utána felvettem egy...olyan ruhát, amit nem hittem, hogy valaha fel kell vennem mások előtt - szinte mindenem ki volt belőle - , és magamhoz képest eszméletlenül sok sminket kentem magamra, hiszen vérbeli táncosnőnek kellett kinéznem, nem csak kinéznem, most még magammal is el kellett hitetnem, hogy az vagyok, hiszen ezeket az embereket nem volt könnyű megtéveszteni. Úgy néztem ki, mint egy kurva, szóval valószínűleg megfelelek majd nekik.

Mikor úgy éreztem, elkészültem, felvettem a retikülöm, természetesen tele hamis papírokkal, hívtam magamnak egy taxit és megindultam a King's Casino and Nightclub felé.

A felirat, habár még nem volt itt a nyitás ideje, már pirosan és feketén villogott, mint valami pokol tüzében izzó ördögi szempár, ami egyszerre figyelmeztetné a jó embereket, hogy ne merészkedjenek be oda, de egyben hívogatná is be a züllött, romlott embereket.

A taxit kifizetve azonnal a kamerákkal ellátott vasrácsos ajtó, vagyis a bejárat elé álltam. A csengő megnyomása után pár percig vártam, majd a központi zár nemsokára egy kattanással kinyílt és két szétdobott állat biztonsági őr jött ki elém.

Természetesen megmotoztak és a táskámba is belenéztek, de nem találhattak semmit, hiszen sem fegyver, sem lehallgatókészülék nem volt nálam, még nem.

Mikor rendben találtak mindent, bevezettek az egyik clubhelyiségbe és azt mondták várjak,  amíg nem szólnak és én persze úgy is tettem, játszottam a buta kislányt, a szerencsétlent, akinek mindennél nagyobb szüksége van erre a munkára, habár tulajdonképpen ez igaz is volt, jelenleg semmi sem volt fontosabb.

Egy idő után leültem a pult mellé miközben egy fekete hajú lány tevékenykedett a sankban, de látszott, hogy messze még a nyitási idő.

Tudtam, hogy ezt a helyet az utóbbi időben a két orosz iker vezeti, de azt senki sem tudta, hogy pontosan hogy néznek ki, mert több kép is szerepel róluk a rendőrségi nyílvántartásban.

Azt is tudtuk a szervezetükről, hogy a mostani keresztapa éppen kórházban fekszik és most választottak új vezetőt, de azt még senki sem tudta, hogy ki az. Ez kicsit keresztbe húzta számításainkat, mert az előzőről, Igorról sok anyagot gyűjtöttem az utóbbi hónapokban, de azért így is belevágtam.

Aztán egyszer csak hangos, fájdalmas ordításra lettem figyelmes, majd kinyílt egy bőrrel bevont ajtó és egy fiatalabb pasas jött ki onnan. Az orrából vér tódult, melyről láttam, hogy el van törve, szemei bedagadva és fején egy csomó lila-kék folt volt található.

Együtt érzőn néztem rá, habár már láttam sok ilyet, most mégis dühítettt, hogy nem tudok neki segíteni.

 - Ha felvételre jöttél, ez nem a te napod. - fordult felém felvont szemöldökkel hirtelen a fekete hajú tőlem is fiatalabb lány, akiről később kiderült, hogy Anna a neve. Anna már 15 éves kora óta itt dolgozik és nem csak táncosnő, de emellett pincérkedik is, hiszen már megbíznak annyira benne, hogy pénzzel is foglalkozzon.

  - Ma Ő veszi fel az új munkásokat és egyáltalán nincs jó kedvében. - folytatta a lány mielőtt én megszólalhattam volna és az ő szó kiejtésekor arca vészjóslóvá vált.

 - Nem hinném, hogy felvesz téged, hacsak nem rúddal a lábaid közt születtél. - mondta miközben végigmért, de álltam a tekintetét. Nem mondom, hogy nem zavartak a szavai, hiszen így is bizonytalan voltam, mert még sohasem táncoltam clubtulaj előtt, de igyekeztem ezt a bizonytalanságot leplezni.

 - Á, értem. Azért megpróbálom, ha már eljöttem. - feleltem neki se nem félénken, se nem undokul, inkább amolyan tényközlő stílusban.

Nemsokára ismét megjelent a két nagydarab pasi közül az egyik és intett nekem, hogy tartsak vele, mire én felpattantam a székről és utána eredtem.

Engem is a sötétbarna bőrajtóhoz vezetett, aztán elég hidegen közölte velem, hogy bemehetek, amire én is csak bólintottam, aztán óvatos léptekkel megindultam befelé a terembe.

 - Jó napot. Én a táncosnői állásra jöttem és a nevem... - kezdtem rögtön bele e bemutatkozásba, amikor megláttam a nekem háttal álló férit, aki úgy tűnt, éppen kezét törölgeti egy fehér zsebkendőbe.

 - Ccsssssssssssss! - csitított le hirtelen jó hangosan, majd amikor felém fordult láttam, hogy éppen vért törölget le a kezéről, de amikor ezt észrevettem, azonnal inkább arcára néztem, amitől meg kicsit zavarba jöttem, úgy nézett rám.

 - Te azért vagy itt, hogy táncolj nekem és nem azért, hogy csevegjünk. - mondta lenézően, majd feltűnően, mohó képpel nézett végig testemen. Nézése olyan volt, mintha maga az ördög vetett volna szemet rám, és ettől még én is megijedtem, pedig már találkoztam pár bűnözővel és gyilkossal életem során.

 - Szóval indulás fel a pódiumra és mutasd, mit tudsz! - mondta utasító hangon, s közben belevetette magát a színpaddal szembeni bőrfotelbe és komor, mégis várakozó tekintettel nézett engem, szinte felfalt tekintetével.

Mély levegőket vettem, ahogy haladtam felfelé, mert nagyon ideges voltam. Mikor már fent voltam, akkor láttam, hogy ez a szoba tulajdonképpen valami magánhelyiség vagy VIP-szoba lehet, ahová csak pár ember fér be, gondolom, privát bulikat tartanak itt. Volt benne pár bőrfotel és kanapé, pár asztal és szék, billiárd asztal, kártyaasztal és persze bárszekrény.

Aztán egyszer csak megszólalt a zene, amire megrezzentem, de amikor ránéztem a férfire, láttam rajta, hogy igen türelmetlen és megfogtam a rudat és táncolni kezdtem. Minden beleadtam, hiszen rohadtul akartam ezt a munkát. Állítólag nem is voltam benne rossz, mert megvolt hozzá a testalkatom - kivéve a magasságom - , legalább is a tánctanár, akihez pár hónapig jártam, ezt mondta.

Szóval, amíg a zene tartott, teljesen átszellemülve átadtam magamat a zenének, igyekeztem a legjobban kihozni magamból: próbáltam csábító és erotikus lenni, de egyben elérhetetlen is, nem pedig könnyen kapható kurva képét lefesteni- ezt is a tánctanárnő tanácsolta. Közben a férfit is figyeltem, hiszen arra is felhívták a figyelmemet, hogy minden egyes férfinek, aki engem néz, azt kell hinnie, hogy csak neki táncolok, hogy ezeket a mozdulatokat még nem csináltam, hanem csakis neki szólnak.

Mikor véget ért a zene, ránéztem, de arcáról nem tudtam leolvasni semmit. Később pedig csak ráncolt homlokkal nézett rám, amiből és arra következtettem, hogy biztosan nem tetszett neki a táncom. Végül aztán kezével, szó nélkül intett nekem, hogy jöjjek le és menjek oda hozzá, én pedig bizonytalan léptekkel, de tettem, amit mondott.

Mikor elé értem, ő is felállt és megindult felém, én meg csak ekkor vettem észre, hogy nem csak ő áll, hanem odalent is ez a helyzet nála, hiszen szövetnadrágján teljesen kidudorodott látszott férfiassága, mire én nagyot nyeltem és elkaptam onnan tekintettemet.

  - Fel vagy véve. -  mondta komoran, mire én megkönnyebbültem sóhajtottam fel, de nem kellett volna, hiszen még nem volt vége a felvételinek.

- Most már csak egyetlen egy próba van hátra, és ha megfelelsz akkor maradsz. - tette gyorsan hozzá előző mondatához és rám kacsintott, de az  a kacsintás cseppet sem volt huncut vagy pajkos, inkább ismét vészjósló és félelmet keltő. Utána hirtelen felkapott derekamnál fogva és felrakott az egyik asztalra, ő pedig szorosan elém áll. Nekem csak ekkor esett le, hogy ő válójában meg akar dugni engem.

 - Nem...,erről nem volt szó... - mondtam tiltakozva és ijedtem, s közben kerültem is tekintetét.

Hallottam, hogy ideges és mérgesen sóhajt fel, majd igen durván megfogta az állam és maga felé fordította fejem, hogy a szemembe nézhessen.

 - Ide figyelj: az első és legfontosabb szabály, hogy nekem soha nem mondhatsz nemet, ha itt akarsz dolgozni! Megértetted? - kérdezte vadul, egészen arcomba hajolva miközben megszorította az állam.

Szívem szerint bemostam volna neki egyet, vagy legalább tökön rúgtam volna, és már majdnem meg is tettem, de ekkor felvillant előttem a bátyám képe, akihez már oly közel vagyok és képtelen voltam elszalasztani ezt a lehetőséget. Ezért csak kedvetlenül bólintottam egyet hideg szemeibe nézve.

 - Helyes. - mondta önelégülten, majd elengedte az arcom és szinte azonnal oldott párat fűzőmön, hogy melleimhez férjen és azokat fogdoshassa, aztán ajkaival nyakamra, végül dekoltázsomra tapadt.

Kirázott a hideg az érintésétől, de behunytam a szemem és összeszorítottam ajkaimat, hogy ne látszódjon rajtam az undor.

Nem sokat teketóriázott, mert utána gyorsan feltolta a szoknyám, majd egyetlen rántással letépte a bugyimat, mire én összerezzentem, de nem szóltam semmit. Ujjaival nőiességemnél matatott és először az egész területet simogatta, utána viszont kitapintotta csiklómat és gyorsan mozgatni kezdte rajta ujját, gondolom, hogy mielőbb benedvesedjek.

Akármennyire is nem akartam, éreztem, hogy jól esik, amit tesz és testem szinte beleborzongott, ahogy ujjaival megduzzadt clitoris-omon játszadozott.

Nem sokra rá, hüvelyembe dugta ujját és mozgatni kezdte bennem azt, azt is jó gyorsan tette. Aztán már végképp nem húzva az időt, kicipzározta nadgárját, majd letolta azt és gatyáját is, majd durván belém hatolt méretes péniszével.

Nem voltam már szűz, de nem is szexeltem sokat. Igaz, nem fájt, ahogy mozgott bennem, de azért igen szűk voltam. Neki viszont ez nagyon tetszhetett, mert hirtelen zilálni kezdett, mint egy ló.

Egy ideig normál tempóban mozgott, s közben néha combomat, néha meg fenekemet markolta erősen, olykor állatiasan felnyögve, de főként lihegve, aztán viszont begyorsított és láttam, hogy teljesen az élvezetére koncentrál. Ismét becsuktatm szememt és vállaiba kapaszkodtam, és közben csak azt vártam, hogy mikor fejezi már be ez a állat, hogy mikor szabadulhatok innen.

Nem is sok kellett hozzá, mire éreztem, hogy olyan gyorsan mozog bennem, ahogy tud, majd még egyszer párat lök bennem, jó erősen megszorítva fenekem, majd kihúzza belőlem péniszét és combomra élvez elegedett nyögések közben.

Mikor teste már nem rángott, egy ideig csak szemembe nézett és most pár pilalnatig olyan furcsa volt a nézése, mintha mondani akarna nekem valamit, ami nem bántó vagy parancsoló, de végül mégsem mondott ilyet és ez az emberi tekintett is visszaváltott ördögire.

 - Ez jól esett. - mondta egy nagy levegőt véve miközben felhúzta és becsatolta nadrágját.

 - Holnap este 10-kor kezdesz, de már 8-kor legyél itt! - mondta hidegen, aztán a cigarettás dobozáért nyúlt és rágyújtott.

 - Most pedig elmehetsz lezuhanyozni, vagy amit akarsz. Ma már nincs rád szükségem. - ezek a rideg szavak voltak utolsó szavai hozzám és innentől már rám se nézett, hátttal ált nekem, vagyis a bárpult felé indult.

- Rendben. - feleltem halkan és leplezve undoromat iránta ismét. Ezalatt lejöttem az asztalról, megigazítva ruhámat, majd kimentem megindulva a táncosnők mosdói felé, amikről azt se tudtam merre vannak, de Anna azonnal tudta, mi történhetett, mert amint meglátott, mondta, hogy merre menjek.

Alig vártam, hogy beálljak a forró víz alá és lemossam magamról nedvét és mancsainak nyomát, ahogy hozzámért. Még életemben nem alázott meg így senki, pedig már koppantam párszor az életben. Majdnem elsírtam magam, de inkább mérgemben és megfogadtam, hogy ő lesz az első, akit lecsukatok, habár még azt sem tudtam, ki ő.

Valójában örülnöm kéne, hiszen felvettek, táncosnő leszek a King's-ben és végre megtalálom majd Ashtont, még ha ilyen ocsmány módon is kezdődött itteni életem. Igaz, ez még csak a kezdet volt...

Köszöntő :)

 

Sziasztok, Elle vagyok és Syelle-mániás. :D

Páran Heroes - Volume Six című blogomat már ismeritek és most majd valami egészen mást hozok, de természetesen ugyanazokkal a főszereplőkkel, mert egyszerűen nem tudok szabadulni tőlük.Sajnálom, ez van. :/

Míg az előző történet fanfic és fanatsy, ez most valós/real történet lesz, emberekkel, nem lesz benne semmi fantasy. 

Ennek a törtetnek most semmi köze nem lesz a Heroes sorozathoz, még a szereplők nevei sem egyeznek meg.
Tulajdonképpen a történetemet kettő vagy több szerepjáték ihlette (pl. Vegas,  Chicago), természetesen azért eltérések is vannak benne, de az alapszituáció ugyanaz. Ezen kívül egyébként is vonzottak mindig a maffiás, a rendőrös és a maffiás-rendőrös történetek. :D

Azért remélem, aki megkedvelte ezt a párost, Love in the Hell című történetemet is olvassa majd.
A blogot főleg Emma szemszögéből fogom írni, de feltűnnek majd más szerepelők szempontjai is.

Hamarosan jön az első fejezet, de addig átnézheted a történet leírását illetve a szereplőgárdát.

Addig is puszi, Elle :)